Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Szantorini (Thíra), Folegandrosz, Milosz, Kréta (2019. május 8-23.)

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

2019. máj.8-11. Kréta szigete, Rethymno település

Kréta szigetén Rethymnóban találta Dénes a legkedvezőbb árú kikötőhelyet a hajónak, így itt töltötte a téli hónapokat Lobrigo. Rethymno a sziget északi oldalán a repterekkel rendelkező Heraklion és Chania között fekszik kb. félúton. Repültünk már mindkét városba, és hol autót béreltünk, hol a buszt választottuk, hogy eljussunk a hajóhoz. Mindegyik tökéletes megoldás.

Rethymno tele van kellemes helyekkel, látnivalókkal. Könnyen elfoglaltam itt magam az elmúlt napokban, amíg Dénes ezt-azt megbütykölt a hajón, mielőtt egy hétre elvitorlázunk távoli szigetekre, mint Milosz, Folegandrosz és Szantorini. Többször bejártam az óvárosi rész zegzugos utcáit, a Velencei kikötőt, felsétáltam a velenceiek építette erődbe, megkerestem a minaretet, ami jól látszik a kikötőből, elnyúltam, bandukoltam, kocogtam a több kilométer hosszú homokos strandon, gyönyörködtem a 2000 méter fölötti magashegyek látványában, amiket még májusban is hó fed. Az úszás viszont kimaradt, csak Dénes ment a 17 fokos vízbe. Esténként együtt sétáltunk fel a város feletti dombokra, hogy lenézhessünk a városra.

Ha szükségem lett volna üvegmosó kefére, akkor itt Krétán könnyen szerezhettem volna egyet az utcákat díszítő kefefák valamelyikéről:

A kikötő teknőse minden nap elúszott mellettünk a cseppet sem vonzó vízben:

2019. máj. 12. Kréta, Rethymno, 16 tmf-re a parttól

Dél körül indultunk, első célunk a Rethymnótól 80 tmf-re északra fekvő Milosz sziget. A tervünk: Milosz, onnan tovább Folegandrosz, majd Szantorini, ahonnan visszavitorlázunk Rethymnóba. Ezek annak idején, amikor Melamphyrummal vitorláztunk a görög szigetvilágban, idő hiányában kimaradtak.

Nem jutottunk messzire. Szorítottuk az ÉK-i szelet egészen 16 tmf-ig, aztán jött a szélcsend. Úgy döntöttünk, nem indítunk motort, inkább élveztük a nyugalmat a vízen. Dénes kétszer is úszott a hajó körül, nekem még mindig nem akaródzott beugrani. A 17 fokos sós vízhez még hiányzott az elszántság.

Egész nap habzsoltam a napfényt, mire észbe kaptam, már késő volt. Éjszaka meglett a böjtje, tüzelt, fájt a leégett bőröm.

Rethymno mögöttünk:

Mintha kikötőben lennénk, olyan nyugodt a víz naplementekor is:

Éjszaka hagytuk magunkat sodorni. Nem kellett tartanunk hajós forgalomtól, így 12 percre állítottam a csipogót, és vállaltam az éjszakai őrséget. Ez annyiból állt, hogy aludtam, már amennyire a leégett bőröm engedte, aztán a csipogásra kimentem, szétnéztem, majd visszafeküdtem. Ezzel a módszerrel ki tudjuk magunkat pihenni. Még Melamphyrumon kísérleteztünk ki Dénessel, és már bő egy évtizede alkalmazzuk.

Muszáj volt akkoriban kitalálnunk valamit, mert a négyéves Álmi lefeküdt este, végigaludta az éjszakai meneteket, és minden reggel energiával telve indította a napot. Mi meg az éjszakai őrségben virrasztva, másra se vágytunk, csak hogy végre aludhassunk. Ezt meg nem hagyta. Alig vártuk a déli pihenőjét, amikor valamelyikünk vele együtt alhatott kicsit.

2019. máj. 13. Kréta (Marathi-öböl)

Hajnali 5-kor Dénes felkelt, és mondta, hogy a gyenge szellőt megpróbálja befogni a vitorlákba. Szórakozzon nyugodtan, gondoltam, és 7-ig aludtam, mint a bunda. Ekkor a VHF rádió megszólalt, és a NAMFI Control bennünket hívott, hogy hagyjuk el a területet, méghozzá délre tartsunk, ahonnan tegnap jöttünk, mert rakétakilövő gyakorlat lesz ezen a részen.

Egy hónappal ezelőtt, áprilisban barátainkkal vitorláztunk a közelben, amikor szintén meggyűlt a bajunk a haditengerészettel. Chania volt a célunk Krétán. Rethymnótól nyugatra fekszik, egy félsziget Ny-i oldalán van, és a gyakorlat a félsziget környékét érintette, ahol a bázisuk van. Chaniába eljutottunk, a Golden Beach előtt horgonyoztunk, de onnan nem tudtunk visszajönni akkor, amikor szerettünk volna, épp egy ilyen lőgyakorlat miatt.

Bár a mostani utasítás úgy szólt, hogy délre tartsunk, mi elindultunk keletre. Gondoltuk, majd messze elhagyjuk ezt a részt, hogy aztán újra északnak vegyük az irányt. A haditengerészet újra hívott, és informált, hogy keletre egészen Heraklionig kiterjed a tiltott zóna, északra pedig 48 tmf-ig. Egy 124 tmf x 48 tmf-es területről volt tehát szó. Nem tehettünk mást, elindultunk vissza Rethymnó felé, majd a part mentén az előbb említett félsziget Dk-i csücskében meghúzódó Marathi-öbölbe motoroztunk, ahol szintén horgonyoztunk még áprilisban Pistivel és Attilával. Ez nem volt megtiltva. Itt majd eltöltjük másnap délutánig az időt, amikor véget ér a gyakorlat.

A homokos strand előtt dobtunk horgonyt. Ekkorra már a melegtől kedvet kaptam én is az úszáshoz.

Itt töltjük az éjszakát horgonyon.

2019. máj. 14-15. Kréta (Marathi-öböl) - Milosz (Pollonia) (80 tmf)

Nem sietjük el a kelést, majd kora délutánig a félszigeten túrázunk, miközben a fejünk fölött húznak el sorra a gyakorlatozó vadászgépek. Itt a bázisuk. Egy finom olaszos-görögös ebéd után hívjuk a NAMFI Controlt. Vége a gyakorlatnak, szabad a tenger, mehetünk észak felé.

A szélre este 7-ig várni kellett, de ahogy ígérték, erős Ny-i szelet kaptunk. Egy szál félig kitekert orrvitorlával tudunk haladni félszélben irányra.

Este átadjuk a kormányzást az autopilotnak, és mi megint a csipogós módszerrel őrködünk éjszaka.

A szél végig kitart. 19 órás vitorlázás után másnap délben érkezünk meg Milosz szigeten Pollonia település öblébe. A halászfalu előtt bójákra kötve ringatóznak a halászhajók. Sikerül közöttük lehorgonyoznunk közel a homokos strandhoz.

Krétára egyáltalán nem volt jellemző a fehér-kék házsokaság, ami nélkül már elképzelhetetlen egy görög sziget. Polloniában végre ez a hiányérzetünk megszűnt:

Annyi látnivaló van a vulkáni szigeten, hogy akár itt is eltölthetnénk a következő napokat, de telhetetlenek vagyunk, szeretnénk látni kicsit Folegandroszból is, és igazából leghőbb vágyam, Szantorini a fő cél. Így Miloszból annyival kell beérnünk, ami a mai délutánba belefér.

A top 10 látnivaló között van a Papafragas Beach and Cave. Elképesztő formákat, barlangokat, sziklakapukat vájt a tengervíz a tőlünk csak néhány kilométerrel arrébb fekvő sziklákba. Ide gyaloglunk el, és itt barangolunk szürkületig.

2019. máj. 16. Milosz (Pollonia) - Folegandrosz (Karavosztaszi) (30 tmf)

Folegandrosz szigete ÉNy-ról húzódik DK felé. Karavosztaszi nevű településéhez távolságban rövidebb út vezet, ha az északi oldalon hajózunk, de mi mégis a déli oldalt választottuk. Mára DNy-i szelet kaptunk, és féltünk, hogy ha az északi oldalon maradunk, akkor talán letakarja a sziget a szelet, és motoroznunk kéne a vitorlázás helyett, ezt meg nem akartuk. Igaz, hogy ezzel búcsút inthettünk a nyugodtabb, hullámmentesebb víznek, mert a sziget ezt is letakarta, de egy kis hullámzás nekünk már nem árt, és nem is szabad elszoknunk tőle.

Legtöbbet félszélben haladtunk, a hullámokat oldalról kaptuk.

Karavosztaszi öblében a Choclidia beach előtt dobunk horgonyt, és itt is fehér-kék házak sorakoznak:

Egyhangú a táj a parton, kopár, sziklás dombok amerre a szem ellát.

2019. máj. 17. Folegandrosz (túra: Chora és Fira) - Santorini (Monolithos beach) (30 tmf)

Szelet délutánra ígértek, ezért kora reggel kievezünk és felsétálunk a 3 km-re fekvő Chora településre, ami 200 m magasan csücsül a tenger fölött egy sziklaplatón. A kopár tájban úgy örülünk minden egyes útszéli családi kápolnának és megművelt földterületnek, mintha oázisra bukkantunk volna.

De Chora megéri a sétát, igaz, nekünk a séta önmagában is megéri. A látvány egy pillanat erejéig némi túlzással Szantorinit idézi.

Ép testben, ép lélek: a Chora fölé épített Panagia templom csaknem 300 m magasan fitten tartja a lakosokat. Mármint azt, aki nemcsak szemez vele, hanem fel is megy oda minden nap.

Felsétálunk a templomhoz.

A templom után a porcukros házak között nézelődünk. Nem szándékosan, de egész jól hozzáöltöztem az itteni színvilághoz:

A kék mellett akadnak zöldre festett erkélyek és zsalugáterek, ezekről azonnal Lanzarote (Kanári-szigetek egyike) jut az eszünkbe. Lanzarote arculatát görög mintára alakították ki fehérre meszelt házakkal, de a kék helyett zöldre festett kerítésekkel, kapukkal, zsalugáterekkel. Márciusban jártunk ott, akkor készültek ezek a képek:

Lanzarote:

Chorából kinéztünk a Windy Maps térképén egy 10 km-es körtúrát a sziget közepéig, így megyünk tovább a Fira beach-hez, majd onnan az Agkali beach-hez, amik mellett tegnap elvitorláztunk.

Fira beach-hez érve a sziklás terepen a földcsuszamlás miatt eltűnt a felfelé vezető meredek út. Egy 60-as éveiben járó pár már egy ideje próbál új utat találni a régi helyett, amikor megérkezünk. Esélyük sincs, hogy feljussanak, viszont vissza se akarnak fordulni. Végül abban maradunk, hogy Dénes valahogy feljuttatja őket. A leszakadt úton felmászom, majd Dénes húzza, tolja az angol nőt, és mikor felérnek, visszamegy a férfiért. Nagyon hálásak. Még megyünk velük egy darabig. Ahol leszakadások vannak az útban, ott Dénes átsegíti őket, aztán elbúcsúzunk tőlük, és átváltunk a saját tempónkba.

Visszaérve csobbanunk a 18 fokos tengerbe. Reggel kiraktunk a napra vizet melegedni, most azzal mosok hajat. Ebédelünk (halas, zöldséges tészta paradicsomszósszal), szieszta, és 16.45-kor elindulunk Santorinire.

Alig fújó hátszél billegtető hullámzással, ez jellemzi az utunkat. Az orrvitorlát kitámasztja Dénes, hogy ne essen be, a nagyvitorlát pedig lehúzza, hogy ne csapkodjon. Az első 5 tmf-et 3 óra alatt gyűrjük le... De nem sietünk. Előttünk az egész éjszaka. És mi szeretünk éjszaka vitorlázni, hogy elkerüljük a hőséget, és az értékes nappalt a parton töltsük.

Szantoriniről (másik neve Thira), a vulkánszigetről olvasunk, ami valójában több szigetből áll.

A kb. 3500 évvel ezelőtti vulkánkitörés után jött létre a mai formája: a kifli alakú fősziget, Thira, a nála kisebb Thiraszia, a mütyürke Aszproniszi és középen a piciny Kameni-szigetek. A vulkánkitörés során beszakadással keletkező óriási kalderába (üst alakú mélyedés) pedig benyomult a tenger. Az öböl átmérője tíz kilométer.

"A szigetek külső oldalai lankásak, egyenletesen lejtenek a tenger felé, míg a belső oldalak (a tulajdonképpeni kalderaperem) meredeken szakadnak a tengerrel elöntött kalderaudvarba.

A belső, szinte teljesen függőleges fal több mint négyszáz méter magasságú, a kifli két csücske pedig több, mint hét kilométerre fekszenek egymástól. Ebből is elképzelhető, hogy milyen óriási mennyiségű vulkáni anyag távozott a robbanás során, nem is szólva arról, hogy a kaldera belsejében a tenger mélysége a 150 métert is meghaladhatja. A számítások és a történelmi adatok szerint a hajdani tűzhányó körülbelül 1500 méter magas lehetett, a kitöréskor pedig a vulkáni bombák 160 kilométeres távolságig is elrepültek."

Este autopilotra váltunk. Szantorinit elérve mindketten kint vagyunk a kokpitban, nézelődünk, bár nem látunk mást, csak az apró fényekkel pöttyözött sötét dombokat.

Éjjel 3-kor dobunk horgonyt Monolithos beach előtt. Van egy másik vitorlás is horgonyon. A parton egy erőmű égeti az olajat, bűze minket is elér, ez az egyetlen rossz a helyben. De itt vagyunk!!! Hurrá! És, hogy itt horgonyozhatunk, ahol a mélység is megfelelő, csak a DNy-i szélnek köszönhetjük. Ebben védett a horgonyzóhely. Holnap még marad ez, aztán átfordul DK-ibe, amiben nyitott lesz a hullámokra. De mi akkorra tervezzük, hogy bevitorlázunk a kalderába, keresztülhajózunk rajta (10 km), és megyünk vissza Krétára.

2019. máj. 18. Szantorini (Thíra)

Korán kelünk, reggel 8-kor már a fekete homokos parton vagyunk. Hát tényleg igaz, ide is eljutottunk :-)

Monolithos település a sziget keleti partján van, át kell jutnunk a nyugati partra, hogy belenézhessünk a tengerrel feltöltött kalderába. Van busz, de nekünk szükségünk van a mozgásra, könnyedén legyalogoljuk az odavezető hat kilométert forgalomtól mentes utakon.

És elérjük Firát, a fő települést. Május közepén járunk, nincs még turistaszezon, mégis soknak érezzük az egymás után érkező turistabuszokról leszálló tömeget. Az éttermeknél, bazársornál torlódás van, de itt meg is áll a többség.

Ma van a Múzeumok világnapja, belépő nélkül végignézzük Fira két régészeti múzeumát (Archaeological Museum of Thera és Museum of Prehistoric Thira). A sziget déli részén fekszik Akrotiri bronzkori település, amit betakart a vulkáni hamu, megőrizve az utókornak, ahogyan Pompei-t is. Az ásatások során előkerült tárgyak alkotják a múzeumok kiállított tárgyainak javát, mint ezt az arany kőszáli kecskét, ibexet. Varró István barátunk miatt fotóztuk le, mert Ibex a vitorlásának a neve.

A perem szélén vezető sétálóutcákon elsétálunk Firából a vele összenőtt Firostefaniba és tovább Imeroviglibe.

Megelevenednek az útikönyvben olvasott sorok a csaknem függőleges falú, tengerrel feltöltött kalderáról, aminek a peremén vakítóan fehérlenek az utcák, a kék zsalugáteres házak, kékkupolás templomok:

Holnapi programunk lesz a kalderában vitorlázni, most felmérjük a terepet. Középen a piciny Kameni-szigetek, jobbra pedig Thiraszia:

Imeroviglinél ösvény vezet erre a kis kiugró lávahalomra. Átsétálunk, de a tetején arra a platóra csak Dénes tud felmászni. A túloldalon Thiraszia. Holnap majd mi is onnan jobbról, azaz északról vitorlázunk majd be a kalderába, mint ahonnan most érkezett az a komp a képen:

Firába visszagyaloglunk, Álminak keresünk valami jópofa görög pólót, át is küldjük neki a képeket, de egyik se tetszik neki. Találunk egy jó szupermarketet, ahonnan pótoljuk a hajó fogyadozó gyümölcs-, sajt- és kenyérkészletét.

Monolithos beach fekete homokja égeti a talpunkat, nem időzünk sokat, vízre rakjuk a dingit, és már alig várjuk, hogy a hajóhoz érjünk és csobbanjunk.

2019. máj. 19-20. Szantorini (Monolithos beach) - kaldera - Kréta (Rethymno) (94 tmf)

Békésen aludtunk, nyugodt volt a víz éjszaka, csak hajnalban fordult át a szél. Beindult a hullámzás, és meglökdöste Lobrigót, amitől felébredtünk. Megreggeliztünk, 7-kor felhúzta Dénes a horgonyt, és a kifli északi csücskéhez vitorláztunk. Három óra múlva elértük a kaldera bejáratát. A kék pötty mi vagyunk:

Delfint látunk végre! Háttérben a vörös sziklákkal övezett Ammoudi halászkikötő, fölötte Oia, ami szintén látványos település a szélmalmaival.

Előttünk a kaldera közepén elterülő Kameni-szigetek:

A szél egyre erősödik, 22 csomós DK-i, a kalderát elhagyva száguldunk Kréta felé. Delfinek úsznak Lobrigóhoz, de nem maradnak sokáig.

Éjjel eláll a szél, és csak délutánra kapjuk vissza. Nem indítunk motort, mert nem sietünk. Van még pár napunk a repülő indulásáig. Fürdőzünk a tükörsima vízben, olvasunk, főzőcskézünk. Még éppen éjfél előtt becsusszanunk Rethymno kikötőjébe.

Lobrigóval ez volt az utolsó utunk, eladtuk, és vettünk egy nagyobb vitorlást, amit szintén Rethymnóban tartunk. Sashaláról a Vitorlázz velünk! részben olvashatsz, láthatsz képeket.